| Az additív gyártástechnológiák 1987-es megjelenésük óta jelentős fejlődésen mentek keresztül, különösen a műszaki alkalmazások terén. Az egyik legfontosabb terület a műanyagok mechanikai tulajdonságainak javítása szálerősítéssel. Az extrudálás alapú technológiák lehetővé teszik rövid és folytonos szálerősítésű kompozitok előállítását, amelyek könnyű, nagy szilárdságú szerkezetek létrehozására alkalmasak. A 3D nyomtatott kompozitok többszintű szerkezete (elemi szál, rétegek) különböző mikroszerkezeti jellemzőkkel rendelkezik, amelyek befolyásolják a szilárdságot, különösen az építési (z) irányban. A klasszikus kompozitelméletek (például a klasszikus lemezelmélet) alkalmasnak bizonyultak a teherbírás durva becslésére. Azonban az elméletek peremfeltételei, mint például a rétegek közötti tökéletes kapcsolat, jellemzően nem teljesülnek a 3D nyomtatott szerkezetek esetében. A doktori értekezés célja ezért, olyan modellezési módszerek kidolgozása, amelyek figyelembe veszik a 3D nyomtatott kompozitok mikroszerkezeti sajátosságait és így lehetővé teszik a mechanikai tulajdonságok pontosabb előrejelzését.
|