| A fröccsöntés, mint a műanyagok feldolgozásának egyik technológiája napjainkra egyre nagyobb és egyre hangsúlyosabb szerepet kap az ipari termelésben. Fröccsöntés során tetszőleges 3D-s alkatrészeket és temékeket gyárthatunk, zárt szerszámban történő formaadással, az ömledék nagy nyomású belövellésével. A szakaszos üzemmód ellenére is rendkívül termelékeny eljárás, továbbá előnye a gyakorlatilag hulladékmentes feldolgozási módszer. Tömeges gyártás esetén, azonban nagy számban találunk hibás termékeket is, amelyek kiküszöbölése a mérnökök feladata. A fellépő sokféle probléma közül az egyik legjelentősebb a színezőanyagok egyenetlen elkeveredése, hiszen rendkívül ritkák azok az esetek, amikor az alap polimer granulátumhoz ne használnánk valamilyen színezőanyagot. Amennyiben ebből a két komponensből nem sikerül homogén ömledéket képezni, úgy a fröccsöntési folyamat végére jó eséllyel kapunk hibás terméket. Kutatásunk fő célja, e probléma okainak felderítése, illetve elemzése.
A problémakört – sokrétűsége miatt – két fő részre osztjuk: egyrészt vizsgáljuk az egyes színezőanyagok felépítését, másrészt a feldolgozási technológia szerepét. A különböző színezőanyagok eltérően viselkednek, egyesek könnyen eloszlathatóak az ömledékben, mások agglomerátumokba tömörülnek, amelyek megnehezítik az egyenletes színű termék létrehozását. Szintén fontos az is, hogy az adott mesterkeverék milyen összetételű, mekkora az egyes szemcséinek átmérője, illetve, hogy azt milyen arányban szükséges az alapanyaghoz keverni. Hiába választunk megfelelő arányt, ha azt a gép – technológiája révén − nem képes egyenletesen eloszlatni az ömledékben. Ez természetesen származhat a beállítás hibáiból, de fizikai okokból is. A keveredést statikus, illetve dinamikus keverők használatával nagymértékben javítani lehet, amelyeket munkánkban szintén vizsgáltunk. A keveredés hibáinak kimutatását egy tanszéki fejlesztésű program segítségével végeztük, amelynek kalibrálása is bemutatásra került munkánkban.
|
