| A horgászatban használatos damilok és fonott zsinórok toldását a gyakorlatban letöbbször csomózással valósítják meg. Ez egy bárhol, külső hozaganyag nélkül megvalósítható technika, ám hátrányai közé tartozik, hogy időigényes, bonyolult, nagy felkészültséget igényel és a csomóban a szálak szilárdságának kihasználtsága jelentősen romolhat. További hátrányos tulajdonsága, hogy a keresztmetszet jelentős megváltozásával jár, ami a damil orsódobról történő lecsévélődése közben a dobáshosszat megrövidítheti az által, hogy a csomó a dobon az őt körülvevő damilrészekbe, vagy a horgászboton található gyűrűkbe beakad. Ezek a hátrányok kiküszöbölhetők lennének egy olyan kötéstechnika kifejlesztésével, amivel a keresztmetszetváltozás mértéke a csomózáshoz képest kisebb mértékű lenne, pl. hegesztés, ragasztás, valamint a kötés időigénye is csökkenhetne. A szakdolgozat célja annak vizsgálata, hogy különféle hegesztési és ragasztási megoldásokkal milyen kötésszilárdság érhető el a csomózott kötéshez képest.
Feladatok:
1. Végezzen irodalomkutatást, a horgászsinórok alapanyagait, gyártástechnológiáit, valamint a gyakorlatban alkalmazott csomózási technikáit illetően.
2. Az irodalomkutatásban térjen ki az alapanyagok hegeszthetőségi, ragaszthatósági kérdéseire, lehetőségeire.
3. Minősítse a csomózott kötést a keresztmetszetváltozás, valamint szilárdsági mutatók tekintetében.
4. Készítsen ragasztott, valamint hegesztett kötéseket különféle zsinórok alkalmazásával és hasonlítsa össze ezeket a csomózott kötések tulajdonságaival.”
|
