Biokompozitok feldolgozás alatti optimális térhálósítási paramétereinek megállapítása és állapotelemzése száloptikával
Pályázat összefoglalója
Napjainkban, a mesterségesen kibocsátott széndioxid csökkentésének érdekében jelentős törekvés figyelhető meg a megújuló nyersanyagforrásokat felhasználó, bio-bázisú gyanták és a hozzájuk kapcsolódó kompozitok fejlesztésében és használatában. Ezen gyanták mellett a megújuló erőforrásból származó erősítő anyagok (pl. a természetes szálak) alkalmazása napjainkban már jóval előrébb jár. A bio-bázisú, hőre keményedő gyanták egyik legígéretesebb alapanyagát a növényi olajok jelentik. Ez annak köszönhető, hogy az alkalmas olajok kettős kötései egyszerűen átalakíthatóak a jelentősen nagyobb reakcióképességű epoxi csoportokká. Minél több telítetlen kötést (kettős kötést) tartalmaz a növényi olaj, annál inkább alkalmas a funkcionalizálásra. A polimertechnikai felhasználásra előnyben részesített, nagymértékben telítetlen növényi olajok közé tartozik például a szójabab és lenmag olaja. Bár kereskedelmi forgalomban már kapható ezeknek az olajoknak az epoxi és vegyesen epoxi/akrilát csoportokat hordozó funkcionalizált származéka, de kompozitokban való felhasználásuk még mindig kísérleti szakaszban van, és leginkább lágyítószerként (epoxidált növényi olajok) és UV fényre térhálósítható bevonatokként (epoxidált/akrilezett növényi olajok) használatosak. Az epoxidált növényi olajok kémiai felépítése nem teszi lehetővé olyan sűrű térhálós szerkezet kialakulását, mint a hagyományos kőolaj alapú gyanták esetében, amire a két említett gyanta keverése, hibridizációja jelenthet megoldást. Ezek alapján a közös projekt fő célja a megújuló nyersanyagforrásból előállítható, hibrid epoxi-mátrixú természetes szálas kompozitok optimális térhálósításának, tönkremenetelének, sérülésének megállapítása optikai szenzor (FBG) alkalmazásával.
Pályázat támogatásával megjelent közlemények