| A kompozitok nagyon fontos szerepet játszanak a műszaki gyakorlatban. Olyan többfázisú rendszerekről van szó, amelyekben a nagyszilárdságú erősítőanyag és a szívós mátrixanyag között erős adhéziós kapcsolat van. Az általunk vizsgált hajlékony, lapszerű kompozitnak számos alkalmazási területe ismert. Megtaláltható az építőiparban, a tetőszerkezetek elemeiként, valamint a tehergépkocsik, kamionok ponyvái, különböző védőburkolati ponyvák, de akár sátrak anyagai is ebből készülnek.
Dolgozatunk témája a hajlékony kompozit lap legelemibb építőköveinek, az erősítőszövet fonalainak szerkezeti és szilárdsági vizsgálata, valamint modellezése. A vizsgált anyag egy poliészter alapanyagú, u. n. multifilament (végtelen elemi szálak sokaságából álló köteg) fonalszerkezet. Vizsgálatainkat a Polimertechnika Tanszéken rendelkezésre álló mérőberendezések segítségével végezzük. A fonal szerkezeti és geometriai tulajdonságainak vizsgálata során meghatározzuk a fonalban lévő elemi szálak átlagos számát, a szálak keresztmetszetének alakját és nagyságát, valamint a fonalstruktúra egyéb szerkezeti jellemzőit. Ehhez összevetjük a lineáris anyagsűrűségből kiszámolt szálmennyiséget a mikroszkóp alatt megszámolt értékkel. Elektronmikroszkópos felvételekkel vizuálisan is szemléltetjük a szálakat. A fonalat és annak szakítószilárdságát egy Zwick Z005 típusú számítógépvezérlésű szakítógép segítségével vizsgáljuk. A méréseket különböző befogási hosszakkal végezzük: 10, 50, és 100 mm. Minden befogási hossz mellett 100-100 mérést végzünk. Munkánk során több mérési sorozatot veszünk fel és azokat statisztikai módszerekkel kiértékeljük és elemezzük. Végül a gyakorlati eredményeket összevetjük az elméleti módosított Peirce modellel, és vizsgáljuk, hogy a szabad befogási hossz függvényében hogyan változik az átlagos szakító erő.
TDK dolgozatunk célja, hogy a fonal szerkezeti és szilárdsági tulajdonságait megismerjük, és a későbbiekben ezen adatok ismeretében a teljes a kompozit szerkezetet modellezhessük.
|
